Quotes

Van-e élet a Facebookon kívül? – Amerikában már lázadoznak

Van-e élet a Facebookon kívül? – Amerikában már lázadoznak
Eredeti: The Facebook Resisters [The New York Times, Dec 13, 2011]

Tyson Balcomb [kép] a liftben döntötte el, hogy végleg búcsút int a Facebooknak. Ugyanis egy nő állt mellette, akivel korábban sohasem találkozott, és akiről mégis túl sok információja volt: tudta, hogy mit szeret enni a nő bátyja, tudta, hogy a washingtoni partok melletti apró szigetre való, és még azt is, hogy nemrégiben Seattle-ben járt, mert olthatatlan vágy támadt benne megtekinteni a híres Space Needle-t. Pedig Balcombnak – a leendő oregoni orvostanhallgatónak – a való életben mindössze alig néhány közös ismerőse volt a nővel. Mégis ott, a felvonóban egy csapásra ráébredt: ez már kissé egészségtelen világ a számára…

Miközben a Facebook gondosan előkészíti az egyre újabb és egyre megfontoltabb szolgáltatások bevezetését, büszkén hangoztatja, hogy milyen hatalmas tagságra épít: a világon több mint 800 millió aktív felhasználót számlál, az Egyesült Államokban pedig a népesség durván kétharmada, azaz 200 millió ember kapcsolódott a közösségi oldalhoz.

“Antiszociális” fiatalok

Ezen a tengerentúli úton azonban hatalmas akadály tornyosul a cég tervei előtt. Akadnak ugyanis olyanok, ráadásul éppen a fiatalabb korosztályból, akik hátat fordítanak a közösségi oldalnak, olyanokat is beleértve, akik már tettek vele egy próbát.

A Facebook népszerűségének egyik legfőbb titka, hogy a meglévőnél szorosabb kapcsolatot épít ki a barátok és a munkatársak között. De néhány embernél mindez éppen ellenkező hatást vált ki: a túlzott közelség elidegenítő hatású a számukra.

“Sohasem hívtam fel már a barátaimat – vallotta be Ashleigh Elser, egy 24 éves charlottesville-i diák. – Csak nézegettem a képeiket, elolvastam az állapotfrissítéseiket, és teljesen úgy éreztem, mintha valóban kapcsolatban lennék velük.”

Persze biztosak lehetünk benne, hogy a Facebooktól mentes életnek megvannak a hátrányai is egy olyan korszakban, amikor az emberek zöme életének fontosabb eseményeit a weben keresztül tudatja a világgal. Így Elser lemarad eljegyzések bejelentéséről, és az újszülött babák képeit sem láthatja többé. De mindez jóval kevésbé fáj neki, mint annak a hatalmas űrnek a megtapasztalása, amely a Facebook-korszakban keletkezett közte és a legjobb barátai között.

Így hát fogta magát, és megszüntette Facebook-fiókját.

Megtartani a meglévőket

Fontos visszatartó erő a személyes információk védtelensége miatti aggodalom is. A közösségi hálózatokat kutató szakértők szerint ennek lényege a bizalomban (illetve annak elvesztésében vagy hiányában) érhető tetten.

Amanda Lenhart – aki tizenévesekkel, gyerekekkel és családokkal kapcsolatos kutatást vezet a Pew Internet and American Life Projectnél – azt állítja, hogy a Facebookot használó emberek általában bizalommal vannak mások, illetve a különböző intézmények iránt. Ennek megfelelőn viszont sokan éppen azért ódzkodnak a közösségi oldaltól, mert félnek attól, hogy ennek következtében valami váratlan dolog történik velük.

Lenhart közlése szerint az amerikaiak körülbelül 16 százalékának nincs mobiltelefonja, vagyis a kommunikációban mindig lesznek tartózkodóak vagy elzárkózóak.

A Facebook vezetői nem is számítanak arra, hogy az országban mindenki csatlakozni fog a közösségi oldalhoz. Ehelyett inkább azon dolgoznak, hogy meglévő felhasználóik számára minél tovább maradjon vonzó az oldal – vagyis minél hosszabb ideig tudják őket bombázni információikkal a hirdetők. A vállalat számára a legnagyobb növekedéssel kecsegtető területekként most az Ázsiához és Latin-Amerikához hasonló régiókat tekintik: ezeken a helyeken vannak olyanok, akik még csak nem is hallottak a Facebookról.

“Célunk az, hogy tartalmas, szórakoztató és korlátoktól mentes közeget biztosítsunk mindenkinek a barátaival való kapcsolattartáshoz, és bízunk abban, hogy ez találkozik a közönség érdeklődésével” – fejtette ki a The New York Times újságírójának Jonathan Thaw, a Facebook egyik szóvivője.

Lassul a növekedés

Ugyanakkor az egyesült államokbeli növekedési adatok meglehetősen szikárak: a Facebookot meglátogató amerikaiak száma mindössze 10 százalékkal emelkedett az októberrel véget ért pénzügyi évben – ugyanez az érték egy évvel korábban 56 százalék volt az internetforgalmat követő comScore adatai alapján [grafikon].

Ray Valdes, a Gartner elemzője úgy véli, hogy a lassulás nincs összefüggésben a vállalat tavaszra tervezett tőzsdére vitelével. Az egyetlen dolog, ami számít, az, hogy a Facebooknak képesnek kell lennie megtartania több millió aktuális felhasználóját. Az elemző szerint a Facebooknál leginkább amiatt aggód(hat)nak, hogy megkopik a szolgáltatások újdonságának a varázsa. Ezen folyamatosan dolgozniuk kell, mert tartós megoldások egyszerűen nem léteznek.

Erika Gable [kép] – 29 éves, Brooklynban él, és éttermek számára folytat PR-tevékenységet – sohasem értette, miként kerülhetett a Facebook a népszerűségi listák élére. Meggyőződése, hogy az a napi fecsegés, ami az oldalon zajlik – idegtépő napokról szóló bejegyzéseken, vacsorákat megörökítő képeken keresztül – pont az a virtuális katyvasz, amelyre neki semmi szüksége az életben.

“Ha látni szeretném az ötödik unokatestvérem második újszülött gyermekét, fel fogom hívni őket” – jegyezte meg nevetve.

Egyébként egyáltalán nem idegenkedik a technikától: iPhone-ja van, és a Twittert is használja. De amikor elérkezne ahhoz, hogy létrehozza a maga profilját a világ legnagyobb közösségi oldalán, tűrőképessége eléri a határait. Egy rövid ideig próbált barátkozni a MySpace-szel is, de kimondottan furcsa érzésekkel töltötte el, hogy folyamatosan látja mások anyagait. Gyorsan elköszönt tehát.

Will Brennan, egy 26 éves brooklyni fiatalember kijelentette, hogy túl sok horrorisztikus történetet hallott a Facebook adatvédelmi hiányosságaiból fakadó csapdahelyzetekről. De azt is hozzátette, hogy barátai nem mindig osztják az ő közösségimédia-ellenes álláspontját: kérik, hogy legalább havonta kétszer jelentkezzen be az oldalra. Beszélgetéseiken gyakori téma az ő Facebookkal szembeni lázadása, hasonlóan egy korábbi médiakorszak visszatérő vitájához, amikor az volt a kérdés, hogy legyen-e valakinek televíziója vagy sem.

Változékonyak a társadalmi normák

“Az emberek ilyeneket hallva értetlenkedve felvonják a szemöldöküket – ismerte el Chris Munns, egy 29 éves New York-i rendszeradminisztrátor. – Az én életem azonban a Facebook nélkül ugyanolyan jó, nem vagyok bezárkózva. Vannak barátaim, élvezetes az életem Manhattanben, egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradnék.”

Ugyanakkor a közösségi kapcsolatok felől érkező nyomás is tovább fog növekedni. Susan Etlinger, az Altimeter Group elemzője szerint a Facebook és más közösségi hálózatok – lényegében – mindenütt tapasztalható jelenléte miatt a társadalom új viselkedésformákat és elvárásokat fogadott el.

“Az emberek elkezdhetnek érdeklődni aziránt, hogy valaki miért nem tagja valamelyik közösségi oldalnak. Talán rejtegetnivalója van? Vagyis a normák igen változékonyak” – fogalmazott a szakértő.

Ezáltal pedig alaposan megnehezedik a Facebookkal szembeni lázadók dolga.

Forrás: MTI Press, 2012. február 1.

További információ:

Social networking climate largely positive, but a third of users had bad experiences [TechJournal South article about the below Pew Internet report, Feb 9, 2012]
The tone of life on social networking sites [Pew Internet report, Feb 9, 2012; by Lee Rainie, Amanda Lenhart, Aaron Smith]
Pew study finds Facebook users receive more warm fuzzies than they give [Associated Press article about the below Pew Internet report, Feb 3, 2012]
Why most Facebook users get more than they give [Pew Internet report, Feb 3, 2012; by Keith Hampton, Lauren Sessions Goulet, Cameron Marlow, Lee Rainie]
Why Americans use social media [Pew Internet report, Nov 15, 2011, by Aaron Smith]
Teens, kindness and cruelty on social network sites [Pew Internet report, Nov 9, 2011; by Amanda Lenhart, Mary Madden, Aaron Smith, Kristen Purcell, Kathryn Zickuhr, Lee Rainie]
Americans and Their Cell Phones [Pew Internet report, Aug 15, 2011, by Aaron Smith]
Deb Schultz: The New Social Ethics [Susan Etlinger‘s blog, March 12, 2011]
Forging a New Social Contract – the preso [Deborah Schultz’ blog, June 1, 2011]

Here is a new concept I have been noodling around with over the past year. I packaged it into a talk at SXSW with the title: Dear Miss Manners: WTF the Social Web. In essence, we are living through major shifts in business, culture and politics – this shifting landscape has resulted in a the need to forge new expectations on how we live together as a globabl community – aka a new social contract.

Deborah Schultz, Founder/Chief Catalyst, deborahschultz.com

Forging a New Social Contract [Deborah Schultz’ blog, March 7, 2011]

A lot has been said recently about the utopian vs. distopian aspects of the Social Web. You can’t watch a media broadcast, attend a dinner party or pass by a bookstore without someone either praising the benefits of our new hyper connected relationship economy or bemoaning it as the end of civilization.

Frankly, I have become more than a bit bored by the binary nature of these conversations and commentary. Technology isnt good or bad – what we do with it and how we adopt and integrate it into our lives is the challenge. The Social Web is a mere teenager and although many of us may have grown up on the Internet, the Internet is by no means all grown up.

I am looking forward to sharing some of my thoughts and catalyzing a hearty discussion on this topic at SXSW this week. Here is the description of my talk – all snarky and fun for the SXSW zeitgeist. In truth this is less about actual etiquette than about discussing the implications of living in world with emergent socio-normative behaviors. I promise to post my slides and reactions after the show.

Deborah Schultz

Dear Miss Manners: the Social Web, WTF? [South By Southwest (SXSW) talk recorded, March 12, 2011]

The social web is now a teenager –awkward, arrogant, snarky, fearless, experimental and open. She is shaking things up and having a major impact on our culture, social dynamics and etiquette. What are the new social dynamics and cultural impacts of all these tools and technologies? This session will explore the emerging etiquette issues of our participatory hyper-connected world. What are the new rules? How are our relationships, culture and business assumptions changing? Do we understand the impact of this new relationship persistence?

– Do I have to ask before I post a photo of a friend online? Who has editorial approval?

– Am I required to respond to every inbound communication I receive or is “ignoring” an accepted response?

– Where is the line between encouraging participation and being just plain annoying? What are you doing mucking up my activity stream?

– What the heck is a “friend” anyway?

How do we design, build and manage these new spaces? What are the new rules of the online commons and the associated appropriate etiquette? This participatory session will ask attendees to contribute their own real world examples and will lay out a new framework for a new social contract. It’s our job to decide what we want our web teenager to be when she is all grown-up.

Deborah Schultz

Feltöltve 2012. február 9. csütörtök Szerző: Nacsa Sándor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: