Statuses

Néhány MinőségiWeb tanulság

In Kurrens/ajánlott on 2011. szeptember 8. csütörtök by Nacsa Sándor Címkézve: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A Minőségi webfejlesztés: kezdeményezés és helyzetkép [2011. aug. 29.] alapján került sor ma a MinőségiWeb Találkozóra. A 135 fő jelentkezőből 79-en jelentek, és a négy kezdeményező általi előterjesztésekre alapvetően pozitív reakció érkezett a megjelentektől. A végén az előterjesztők (Kollár László, Varga Tamás, Debreczeni László) ezért arra jutottak, hogy a jelentkezőknek a jövő héten e-mail értesítést küldenek arról, hogy mikor lesz a tervezett, “IVSz On-line Kommunikációs Munkacsoport” első ülése. A mai találkozóról komplett videófelvétel készült, ebből egy kb. 20 perces vágott felvételt is közzétesznek majd.

Az alábbiakban, az előterjesztések és hozzászólások sorrendjétől függetlenül, azt érzékeltetném, hogy milyen módon látják úgy az előterjesztők, mint résztvevők ezt az egész minőségi webfejlesztés problematikát. (Bojár Gábor előadásáról egy külön bejegyzésben számolok be. Ld. Bojár Gábor: IT vállalkozói élettapasztalat esszenciák [2011. szept. 9.])

A legnagyobb, akkut problémának azt tartják, hogy a web alapú kommunikációs megoldások fejlesztésénél, nem utolsó sorban a webre alapból jellemző ingyenesség miatt, az ingyenesség, jobban mondva kvázi ingyenesség, olcsóság, minden további problémák nélküli képzetével társult a hazai KKV-k, mint tömeges felhasználók legtöbbjénél. Ez párosult a számla nélküli és igény szempontból a végletekig lecsupaszított megrendelési gyakorlattal. Jellemzően kihagyott vevői szempontok: garanciavállalás előre rögzítése, garanciális időszakon túli karbantartás, mint szempont kihagyása, vagy akár a domain név tulajdonjogának előre való tisztázása. Emellett maga a felhasználó jellemzően nincsen tisztában azzal, hogy a webes megjelenése nem egyszeri dolog tartalmi szempontból sem, hanem a tartalom folyamatos karbantartása természetes dolog kellene, hogy legyen számára webhelyének üzembe helyezésétől kezdve.

A résztvevők által festett képet jól mutatta az alábbi példa:

Miután korrekt tartalmú érdemi árajánlatot tettem, a vevő a nálam természetszerűleg olcsóbb, lecsupaszított  ‘vállalkozót’ bízta meg, majd hónapok múlva engem keresett meg, hogy vállalnám-e annak karbantartását

A megjelentek közül ezért voltak néhányan, akik a helyzetet megváltoztathatatlannak nyilvánították, mondván: “nem valós a piac, valójában nincsen vevő”, vagy “nincsen igazi pénz a KKV-knál erre”, netán “az ügyfelekkel probléma, hogy nem tudnak az igényekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolni”, végül “néhány ezer forintos marketing receptekhez szoktak hozzá, melyeket a nagytömegű konferenciákon kapnak”. Az utóbbinál gondolom a részvételi díjról van szó.

A probléma egészen az utóbbi, végletes megitélésig terjedő felvázolása terén meglehetősen nagy egyetértés alakult ki, viszonylag gyorsan. Ezzel szemben a megoldás terén a találkozó még nem jutott semmi egyetértésre, csak egyfajta megoldás értelmezési és lehetőség mérlegelési párbeszéd volt az előterjesztők és a megjelentek között. Az előterjesztők egyébként egy hetet töltöttek megelőzően az általuk elképzelhető legjobb megoldások végiggondolásával és annak alapján konkrét elképzelésről beszéltek. Ezt én nem ismételném meg, mivel a prezentációk publikálva lesznek és egy 20 perces videófelvétel is megjelenik majd. Itt inkább a résztvevők oldali reakciókat, akár ellenelképzeléseket próbálnám meg felvillantani.

Nagy vitát váltott ki például az, amikor Debreczeni László egyik pontja (a sok közül) így fogalmazott az elérendő megoldásra vonatkozó konszenzus jellemzőire nézve:

Legyen életszerű, hazai viszonyokban eligazítást nyújtó

mégpedig ennek kapcsán hozzátéve, hogy ezért tudatosan nem nézett utána külföldi megoldásoknak (“best practice”-knek), mondván annyira sajátos minden ország helyzete.

Nos ezt a kidolgozandó megoldás jellemzőjeként sokan nem fogadták el, mondván szinte minden területen vannak nemzetközileg is kialakult sztenderdek (még a példaként sokszor idézett minőségi bor/borászat területén is), hiszen enélkül egyszerűen nem lehet a mai világban szakértelemről beszélni. Mások ennél egyszerűbb megfogalmazásban kritizálták ugyanezt, mondván másutt kimunkált és működő megoldási jellemzőket legalább át kellene venni. Kiderült persze az is ekkor, hogy Debreczeni Lászlónak igazában a valóban bürokratikus és életidegen sztenderdekről és ajánlásoktól van herótja. Ha így nézzük, akkor nem is áll tehát túl messze egymástól a két, látszólag ellentétes hozzáállás. A végén Debreczeni László egyenesen úgy fogalmazott, hogy az életszagú külföldi sztenderdek és jellemzők “behozatala” a majdan készülő hazai megoldásba valójában azon múlik, lesznek-e majd a munkacsoportban olyanok, akik hisznek ebben és munkát is hajlandók áldozni ennek érdekében.

Nem kisebb vitát váltott ki egy ennél általánosabb megoldási kérdés, nevezetesen a leendő munkacsoport által kidolgozandó, tehát szállítói oldal által kidolgozott minősítési rendszeré. Itt egyenesen odáig ment a vita, hogy elvben még olyan megoldás is lehet, ami a legkevésbé “bürokratikus”, egyszerűen egyfajta “checklist”, mint ajánlás. Ebben ugyanis nagyfokú döntési szabadsága lehet már ránézésre is a vevői oldalnak, sőt a szállítóinak is. Például, ha az utóbbi oldal egyik szereplője egész piaci megjelenését arra építi, hogy ő az, akitől még a forráskódot is megkapja a megrendelő, akkor egy ilyen pont csak azon megrendelő számára lesz figyelem felkeltő, akinek a mögöttes argumentáció (ami nyilván megjelenik a checklist ezen sorában, mégpedig pro és kontra formában) a forráskód, mint számára valóban fontos igény megjelenését és tudatosulását fogja eredményezni. Így azon megrendelők és szállítók kapcsolatát ez nem fogja veszélyeztetni, akiknek ez nem fontos/üzletpolitikailag nem kívánatos.

Másik fontos alaptétele volt a minősítési megközelítésnek, hogy ez nem lesz a minőség automatikus ismérve, hanem kizárólag azt fogja megjeleníteni, hogy a szállítói oldal által képviselt cégek munkacsoportja milyen értékekben hisz és azokat következetesen be is tartja, ezt vállalja. Akár a külföldi tapasztalatok is mutatják, hogy egy adott szakma több csoportosulást is kialakíthat, akik ennek megfelelő különbségeket jelenítenek meg, például abban a vonatkozásban, hogy mi az ilyen-olyan “zöld technológia”.

Debreczeni László ezzel kapcsolatban jó példaként hozta fel a HACCP-t és a falusi turizmust (talán a FATOSZ által megvalósított védjegyezett formára gondolt).

Érdekes, technológiával megtámogatott megoldási lehetőséget hozott fel Bíró Tamás a SenseNet-től. Norvégiának egy olyan egyedi webhely megoldást dolgoztak ki a házaknál folyó csőszerelések minőségének emelésére, melynek segítségével maga a vevő tudja visszajelezni (ha jól emlékszem fényképekkel is) a végzett munka minőségét stb. Ehhez útmutatókat is kap stb. Mindezt a Norvég Csőszerelők Szövetségétől.

Ambrus Zoltán, az IVSz főtitkára hasonlatként az IVSz készülő védjegyének példáját hozta. Másfél évig dolgoztak azon, hogy mi is legyen ennek mögöttes tartalma (“védjegy speckó”). Fontos volt az IVSz tagság által legfontosabbnak ítélt kritériumhoz eljutás, nevezetesen, hogy a névjegy igazi értékét az adja meg, hogy a versenytársaktól kell ajánlásokat kérni ahhoz, hogy az IVSZ-nél pályázni lehessen az IVSZ tagnak erre a védjegyre (most fogják ennek alapján az elsőket kiadni). A mögöttes elgondolás az volt, az ilyen védjegyre pályázó nagyobb játékosok igen jól ismerik egymást.

Ahogyan az IVSZ védjegy oldal fogalmaz ezzel kapcsolatban (a többi feltétel triviálisnak mondható):

A pályázóval szembeni fontos elvárás a hiteles, legalább 3 éves makulátlan szakmai múlt valamint a szakma általi elismertség. Ennek biztosítására a Védjegy odaítéléséhez vevői és versenytársi (szakmai) ajánlások szükségesek, illetve kizáró feltételek is vannak.

Ezen alapelvek következetes érvényesítése egyaránt védi a tagvállalatok – mint szállítók – és a felhasználói-vevői oldal érdekeit, és elősegíti az iparág további tisztulását.

Saját magam úgy gondolom, hogy ez valóban kiváló példája a lényegi letisztultságnak. (Természetesen a KKV-knak szállító webfejlesztő cégek alapelvárása pontosan ez aligha lehet.)

Ezek után roppant kiváncsian várom a további fejleményeket.

4 hozzászólás to “Néhány MinőségiWeb tanulság”

  1. […] a MinőségiWeb kezdeményezésről szóló találkozó részeken történtekről tegnapi, Néhány MinőségiWeb tanulság [2011. szept. 8.] című bejegyzésemben lehet […]

  2. […] Néhány MinőségiWeb tanulság (2011. szept. 8.) […]

  3. […] […]

  4. […] március 23.) – Minőségi webfejlesztés: kezdeményezés és helyzetkép (2011. augusztus 29.) – Néhány MinőségiWeb tanulság (2011. szeptember 8.) Like this:TetszikJelezd elsőként, hogy neked ez tetszik: […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: